A jegenyefenyő vagy bálványfenyő (Abies) a fenyők (Pinopsida) osztályában a tűlevelűek (Pinales) rendjébe és a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó növénynemzetség.

Elterjedése

A többi fenyőhöz hasonlóan az északi flórabirodalomban honos; egyes fajai Eurázsiában, mások Észak-Amerikában élnek. Európában elterjedési területe a lucfenyőéhez közeli. Síkvidéken már csak a kontinens északi részén fordul elő; ettől délebbre a hegyekben nő, mint a legmagasabbra kapaszkodó erdőalkotó faj. A közönséges jegenyefenyő a 19. század elején még az Északi Kárpátokban is gyakori volt, de a nagyüzemi erdőgazdálkodás bevezetése után állományainak többségét a gyorsabban növő közönséges lucfenyővel váltották fel.

Megjelenése

Kedvező feltételek mellett a jegenyefenyők akár 60 méter magasra is megnőnek. Törzsük átmérője elérheti az egy métert, életkoruk az ötszáz évet. A törzse pirosas-barna, kérgük sekélyen barázdált. Ágaik sűrű örvökben nőnek, koronájuk kúp alakú. Az alsó ágak közvetlenül a föld felett nőnek ki, és a talajjal érintkezve legyökereznek.

Gyökerei többé-kevésbé vízszintesek; sekélyen terülnek szét, ezért a jegenyefenyő vékony talajréteggel takart, sziklás felszíneken is megél. A talaj felszínén is kúszó gyökerek zárt erdőben sűrű szövedéket alkotnak.

A jegenyefenyőket egytűs fenyőknek is nevezik, mert négyszögletű, ritkán oldalvást lapított tűik egyesével, fésűsen sorakoznak a hajtásokon. A szúrós tűlevelek kb. 3 cm hosszúak, felül sötétzöldek, az alsó oldalukon két fehér sávval, amiken gázcserenyílások és viaszpöttyök sorakoznak. A levélalap korongszerűen kiszélesedik, és ezért a száraz levelek nem hullanak le. Illóolajaik nem szabadulnak fel; a levelek illatát csak akkor érezhetjük, ha megdörzsöljük őket.

Porzós virágzata az előző évi törpehajtásokon nő a tűk hónaljában – egy-egy hajtáson 2–6 barka. A zöldes-barnásból kárminvörösre érő, erősen gyantás tobozok a hajtások csúcsain nőnek; a hengeres tobozok a korona felső részén függőlegesen állnak, mint a gyertyák. A toboz pikkelyei spirálisan rendeződnek el. A jegenyefenyő tobozai – a cédrusokhoz hasonlóan, a többi fenyővel ellentétben – még a fán széthullanak.

Életmódja

Kedveli a nedvességet (a bőséges csapadékot és a nagy páratartalmat egyaránt), jól tűri az árnyékot, az alacsony hőmérsékletet. Csemetéje az első néhány évben alig nő; csak 4-6 esztendős korában kezd megnyúlni. Csak 20–30 esztendős korában kezd erőteljesebben növekedni, és 50 esztendős kora előtt nemigen érlel magvat, utána viszont annyit, hogy koronája némelykor eltörik a töméntelen toboz terhe alatt. Öt esztendőnként különös bőséggel magzik. Egyes fajai kiválóan tűrik a szélsőséges viszonyokat, míg másokat a magyar éghajlaton nagyon nehéz megtartani.

Felhasználása

Sárga fáját az évgyűrűk pirossal csíkozzák. A jó minőségű fát főleg az építőiparban, az ácsmunkáknál hasznosítják, de a fafaragók és a hangszerkészítők kedvelt fája is. Alárendelten a papír- és cellulózipar is hasznosítja.

Megkeményedett, szemcsés gyantáját vad tömjénnek hívják, és sokáig az igazi tömjént hamisították vele. Az erdei fenyőnél kevesebb gyantát ad, ezért egy-egy fán komolyabb kártétel nélkül csak egy-két lék vágható.

Az ókori görögök evezőket és hajókat készítettek belőle.

Kertészeti célokra forgalmazott példányait Magyarországon öntözött kertbe, parkba célszerű telepíteni. Törpe változatai kiváló sziklakerti növények.

Fontosabb kertészeti változatai

  • Abies concolor 'Horstmanns' – ezüstkék lombú változat.
  • Abies lasiocarpa var. arizonica 'Glauca Compacta' – lassan növő, szabályos kúp alakú, sűrű ágrendszerű fajta, intenzív ezüst színű lombbal.
  • koreai jegenyefenyő (Abies koreana)
  • Abies koreana 'Silberlocke' Tűi befelé kunkorodnak, emiatt a növény ezüstös megjelenésű. Igényes fajta.
  • Abies pinsapo 'Horstmann' – törpe, szabályos alakú, kék lombú német fajta.

A kultúrában

Az ókori görögök a születéssel és Poszeidónnal, a tengerek istenével hozták összefüggésbe, mivel ezek a fák gyakran nőttek a tengerparton.

Az észak-angliai Newcastle-ban (az egykori Pons Aelii-ben) az Anyának szentelt oltáron egy háromszögben a jegenyefenyő toboza található. A jegenyefenyő kelta istennőjét Druantiának nevezték; neve azt sejteti, hogy ő volt a druidák istennője. Ogem, a bölcsesség és az írás kelta istene szerint az ábécé öt magánhangzója közül az A – Ailm jegenyefenyőt jelent. Az Orkney-szigeteken az újszülöttet és az anyát jegenyefenyőből készült fáklyával tisztították meg úgy, hogy az égő fáklyával három kört rajzoltak az ágy körül.

Egyaránt jegenyefenyő alatt született a vegetáció, termékenység egyiptomi istene (Ozirisz) és a szőlő, a bor és a termékenység trák–görög istene (Dionüszosz).

Az ókori Görögországban a jegenyefenyő Artemisz, a természet és a születés istennőjének szent fája volt. A Dionüszosz isten tiszteletére tartott ünnepségeken a bakkhánsnők Artemisz istennő előtt hódolva borostyánnal körülcsavart, tobozokkal díszített jegenyefenyőágakkal táncoltak. A gyökerestül kicsavart jegenyefenyők a kentaurok fegyverei voltak.

Németországban a fiatal lányok a jegenyefenyő körül táncoltak, hogy elnyerjék a fa szellemének kegyeit. A régi pogány hit szerint a téli napfordulón a jegenyefenyő alatt egy természetfeletti erővel megáldott gyermek születik: egy fiú, aki a Napra hasonlít. Így a hosszú sötétség után erőre kap a fény.

A jegenyefenyők tobozai az időjáráshoz alkalmazkodnak: jó időben és napsütésben kinyílnak, eső előtt, borús időben bezárulnak. Ezt a tulajdonságot a Napisten termékenységével állították párhuzamba. A jegenyefenyő toboza ezért pogány ünnepeken gyakorta fallikus szimbólum is volt.

Az a fa, amely a haldokló isten lelkét őrzi egészen az újjászületésig, megérdemli, hogy feldíszített karácsonyfaként tiszteljék. A közönséges jegenyefenyőt (Abies alba) Európában főként karácsonyfaként ismerik, és valóban jobban megfelel ennek a célnak, mint a nálunk használatos közönséges lucfenyő vagy feketefenyő.

Ismertebb fajok

  • Abies fajsor:
    • közönséges jegenyefenyő (Abies alba),
    • makedon jegenyefenyő (Abies borisii-regis),
    • görög jegenyefenyő (Abies cephalonica),
    • kilikiai jegenyefenyő (Abies cilicica),
    • sziciliai jegenyefenyő (Abies nebrodensis);
  • Balsamea fajsor:
    • balzsamfenyő (Abies balsamea),
    • Abies bifolia,
    • csiroki jegenyefenyő (Abies fraseri),
    • tajvani jegenyefenyő (Abies kawakamii),
    • koreai jegenyefenyő (Abies koreana)
    • Abies lasiocarpa,
    • amuri jegenyefenyő (Abies nephrolepis),
    • Abies sachalinensis,
    • szibériai jegenyefenyő (Abies sibirica),
    • kéktobozú jegenyefenyő (Veitch-jegenyefenyő, Abies veitchii);
  • Grandis fajsor:
    • óriás jegenyefenyő (Abies grandis),
    • kolorádófenyő (Abies concolor),
    • durangói jegenyefenyő (Abies durangensis),
    • Abies mexicana,
    • Abies flinckii,
    • guatemalai jegenyefenyő (Abies guatemalensis);
  • Pinsapo fajsor:
    • andalúziai jegenyefenyő (Abies pinsapo) Boiss.,
    • marokkói jegenyefenyő (Abies maroccana) Trabut;
  • Piceaster fajsor:
    • Abies piceaster,
    • numídiai jegenyefenyő (Abies numidica);
  • Momi fajsor:
    • baisanzui jegenyefenyő (Abies beshanzuensis),
    • senszi jegenyefenyő (Abies chensiensis),
    • közép-kínai kék tobozú jegenyefenyő (Abies fargesii),
    • momi jegenyefenyő (Abies firma),
    • mandzsu jegenyefenyő (Abies holophylla),
    • Abies homolepis,
    • himalájai jegenyefenyő (Abies pindrow),
    • görbetűs jegenyefenyő (Abies recurvata),
    • Abies ziyuanensis;
  • Amabilis fajsor:
    • szitka jegenyefenyő (Abies amabilis),
    • Maries-jegenyefenyő (Abies mariesii);
  • Pseudopicea fajsor:
    • Abies chengii,
    • göngyölttűs delavay-jegenyefenyő (Abies delavayi),
    • Abies densa,
    • Omei-hegyi jegenyefenyő (Abies fabri),
    • Fancsing-hegyi jegenyefenyő (Abies fanjingshanensis),
    • Abies forrestii,
    • pompás jegenyefenyő (Abies spectabilis),
    • papírkérgű jegenyefenyő (Abies squamata),
    • Juanbao-jegenyefenyő (Abies yuanbaoshanensis),
  • Oiamel fajsor:
    • Abies hickelii,
    • azték jegenyefenyő (Abies religiosa),
    • Abies vejarii;
  • Nobilis fajsor:
    • óriástobozú jegenyefenyő (Abies magnifica),
    • nemes jegenyefenyő (Abies procera);
  • Bracteata fajsor:
    • Santa Lucia-hegységi jegenyefenyő (Abies bracteata);
  • Nordmanniana fajsor:
    • kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana);

Fajsor nélkül:

  • szicíliai jegenyefenyő (Abies nebrodensis).

Külső hivatkozások

  • Jegenyefenyő - Abies (képekkel)

Források

  • A Pallas nagy lexikona
  • A jegenyefenyők
  • növénykatalógus: Jegenyefenyő (Abies)
  • Jegenyefenyő

Jegenyefenyő (<span>Picea alba</span>)

Hol kapható?

Hasonló növények

Jelenleg nem tudunk ehhez a növényhez hasonlót ajánlani.